sebtolvaj

Azt játszom, hogy nem itt vagyok. Nyitott szemmel gyakorlom a csukott szemem. A munkámra gondolok, az unalmasra, a semmilyenre a teljesen feleslegesre, valamire ami engem is feleslegessé tesz, és arra, hogy gyávaságból vagy kényelembő hagyom így lenni. A magas kamatlábú ph semleges legbelső kölcsönhatásaimra is gondolok. Felállok a hokedlire, azt játszom, hogy az egy torony, szerintem alpavetően vulkáni talapzaton, valójában elkarsztosodott mészkő. Azt játszom, hogy jön az ellenség és látom őket és az utolsó emberig leágyúzom őket. Azt játszom, hogy jó vagyok és elnyerem méltó jutalmamat. Magamhoz engedékenyen azt játszom, hogy van jutalom. Egy kicsit aztán leszállok a magas lóról, my little hokedli és elugrok csempéért, fehércementért a tüzépre, mert volt itt nemrég egy szökőár, de ott a tüzépen is azt játszom, hogy az egy öböl, magas sziklafallal. Azt játszom, hogy hajóra szállok és leelőzöm a négyeshatost, felszántja a hajóm orra a villamoson síneket, és magam mögé nézek és megijedek a saját árnyéklétemtől. Újra itthon és megint a konyha, megint a hokedli, megint győzni, megint jónak lenni. Olyan kimerítő. Közben nyilaznak. Egy folytában nyilaznak. Azt játszom, hogy Sebestyénnek szólít már az egész lépcsőház, annak legalább valami rajtam kívüli értelme talán van.
Aztán látom, hogy egy nő a tévében sütit készít, mosogat és kiköpött Szent Sebestyén és hogy akkor már az sem lehetek, hogy ki vagyok szorítva és a konyha az én szigetem, de már nem lehet a Bakonyom. Azt játszom, hogy a konyhában a legjobb, és azt is játszom, hogy nem hiszek a fejlődésben, a változástól pedig irtózom, ahogy van úgy van jól, fontos hogy érezzem, ennek a tágasnak magam átengedjem, konyhánkban, borból kövön.
Azt játszom, hogy nem itt lenni is itt levés, hogy tényleg nincs fejlődés, csak elodázódás és erodálódás van, egyenletes eloszlódás, lemorzsolódik mindehol egy kis darab, emberlepedékként lerakódni egy magányos bolygón, karsztosítani a mészkőt, hogy máshol lenni az mindenhol lenni, magunknak hazudott jelenlét. Azt játszom, hogy nem itt vagyok, azt játszom hogy egyszer egy fürdés alkalmával a fürdőkádnyi tengeremben találok valahol magamon egy stand by gombot. Az játszom, hogy kicsi piros fény vagyok, működőképes csukott szemű, így lenne cinikusan ceruzával a személyigazolványomba bele vezetve.