sebtolvaj

Aztán a múlt mindig jól alakul.
Az lesz belőle, ami lehetett
volna, amit az ember szeretett
volna - s szeret, csak nem nyugtalanul...

Próbálok rájönni a jelenségre. Néhány éve születtek meg az elsők, az a generáció, akik életének első része jelentősen túl lesz a weben dokumentálva, képpel, filmmel, hanggal, síppal, dobbal, nádihegedűvel. Egyikük sem jószántából lesz médiaszereplő valamelyik videó megosztón, urambocsá' blogon, a szüleik döntenek úgy, hogy megmutatják a világnak az első taknyolást, az első vegyes táplálkozás eredményezte egészséges kakker kivitelezését a zenélő bilin, az első értelmes szót, szóval csupa olyan intim dolgok kerülnek közre, aminek a terepe eddig a család volt.
És hogy hat-e erre az intimitásra valamiképpen majd később, hogy egyáltalán nem intim, mert az gyakorlatilag a nagy nyilvánosság előtt zajlik. És nem lesz-e kínos majd később nekik, hogy kamaszkorukban számtek órán körlevelekben küldözgetik a róla készült, egykor viccesnek szánt képeket, videókat az idióta osztálytársaik. Én nagyon rühelleném az utána következő nagyszünetet, bizonyára sokuk fogja is, szar lesz majd csajozni, pasizni. Vélhetőleg nem lesznek nagy tragédiák ezekből soha, kicsi és szubjektíve kínos dolgok lehetnek. Lesz majd gondolom nekik is egy időszakuk, amikor minden, ami volt, az ciki lesz jó néhány évig, de ezek a hülye képek meg ott fognak akkor is rohadni egy szerveren, hogy a rohadék ellenlábas osztálytársak megtalálják.
De egyszer felnőnek majd ezek a gyerekek és nem hiszem, hogy előfordulhat olyan nagy fordulat addig, hogy ebben az országban egyik percről a másikra ne változhatna buzivá, zsidóvá, négerré, vagy akármivé ami elítélendő, ha van hozzá elég politikai akarat. És szerintem ilyen esetekben többnyire mindegy, hogy mi keveredik elő az internet stelázsijáról, bármi alkalmas bántásra még egy gyerekkori kép is. Meg ugye az is kérdés, mivel viszonylag új jelenségről van szó, hogy meddig tart a folyamat, hogy az óvodai ballagást azt még felteszik, de a gólyabált azért már nem. Meddig tart a dokumentáció? Úgy veszem, erre rá lehet szokni, és lehet hogy lesznek anonim videófeltöltő önsegélyező klubok. Addig értem, hogy az embernek születik gyereke és akkor elküldi a rokonságnak másodunokatestvérekig menően az összes létező bizonyítékot, hogymittudomén Petike felült, ezzel még együtt is tudok érezni, de ilyesmire alkalmas a mail intézménye. Azt az érzést nem tudom megfejteni, hogy mivel több vagy másabb az, amikor hellyel -közzel  teljesen ismeretlen emberek reagálnak életünk értelmére, mint ha közvetlen környezetünk. Vagy az van , hogy sok helyről szeretne kapni a szülő pozitív visszacsatolást. De a visszacsatolást ő kapja, nem a gyerek, ő életkoránál fogva nem képes megérteni. Ha így van, akkor a gyerek mindössze eszköz, a szülők kapcsolati hálójának az abroncsa. Aztán, hogy mindent képekben rögzítünk és nem a fejünkben, hanem merevlemezeken tároljuk, az gátolja később azt az egyébként szórakoztató jelenséget, hogy mindenki máshogyan emlékszik 20 év múlva ugyanarra. Mert ugye az is van valamiért, hogy ki éppen mire. És azt hiszem, az ilyesmi összehoz, a múltbéli lelepleződéseink, hogy ki és mennyire volt ott és szerinte miben.
Ehelyett lesz rengeteg - és ebből a rengeteg az fontos - kép és videó, a múlt marad pont olyan, amilyen volt, személyes érzelmeinktől elidegenített HD minőség, a megszépítő szemüvegek ideje lejárt. A múlt végképp eltörölve. (Egyre gyakrabban jut az eszembe nekem, amikor megnyomom  a fényképezőgép gombját, hogy ez sunyiság, hogy a megúszás miatt van, primitív vágy, aminek egyetlen célja, hogy túléljem azt, ami lefényképeződik, a nem ott levés.)
Aztán ha valami közösségi portálon beírom, hogy Kovács Béláné - már jó ideje nem írok semmit közösségi oldalak keresőjébe, de ha mégis -, akkor talál kétmillió Kovács Bélánét, aki a képek szerint kopasz, cuki rugdalódzója van és folyik a nyála és ragyog a szeme, ahogy nézi a születésnapi tortát. Ilyenek korunk Kovács Bélánéi.
Minden közül azonban a legdurvább az az, amikor a 3 hónapos gyerekek írják a blogot, E/1-ben, höhö, na az szerintem az alapból 10 év analízis anyunak-apunak. Aztán ha az se segít, akkor életfogytig 100% OEP támogatás a fogamzásgátlásra.
Én meg paranoiás vagyok, nincs is gyerekem, csak sajnálom a mostaniakat.