2009. augusztus 29., szombat


Humánerő-meghajtású poszt posztgenerátor. /erősen kontroll alatt tartott (a)verzsön/




Pajtamolyra száradó káposztapaszta, miként hajnalrozsdaszín párnamosoly. Szájfénykalkulátorba igen és azta, látra szorult jövőtapasz, mellesleg medvétlen szellőztetés. Venyigehombár és szélbarázda, teflontudatú tavi felhő, egy részletbe képzelt valhalla pásztor, szűgysamponunkba most csorba merült. Szobafarkasok félacsarban kanyargó anyagróf szerte billen, szakadékharcosba oltott keretremény olvad rá látszati szomjregényre. Halszatyorban kocsonyavéglet, szaniterernyő mentési kedve pufferizomban a légtárgyalás, sorsos tokány terctett bálahalom, hálatrade és társa Esti Kornflakes ott találkozik véletlenszerűen a Boncz Idával, asztali port idogálva. Mekka az egyben, mint vörhenyidegben, lakatszandálhoz így iszonyul konk réti Gréti, talpa alatt fütyül a péti só ami kibékít, pátok, apátságok, anyátok. Csabagép, zaba királyfi, skodaszarvas, pártbizalmas fénykarizma, lét végén bégetett vasi kultharang, vásó apa. Csetteg ide és veszi a szedtét, rémimában noha véghuzatban dúdoló leletmámor, tompahatású szülcsatorna, ahogy dentálkopf mondta térfél tekén: a szájpadlásban bízik a pláza, felkel a nap és vele a háza, ha látod amottan légyszíves ember - és köztünk maradva örök remember- szolgálj ki minden világvevőt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése