2008. május 14., szerda


"És a legrosszabb pillanatban az a legjobb, hogy az árva, vízbe dobott kiskutyának feltűnik az anyja és szeretetével szárazra törölgeti."



myreille



Ráereszkedett a városra az éjszaka. A vak zongorista kezei alól kisiklottak az utolsó akkordok, a legjava, ahogy kell: moll - csupán a hangulat miatt szintúgy. Molly, a kopasz énekesnő is öltözött, rizsporos arcán tompán puffant a tükröződni vágyó világ, vagy miteszerek pukkasztották ki azt, amit még ki lehetett a valóság határain vámmentesen innen. Szőke haján, a hidrogén molekulák közé beékelődve megcsillant mindahány gyertyafény, a merengő félhomályban a szeretet szikráinak látszottak majdhogy.
Pokoli száraz a levegő, csak az üvegasztalon van némi ragacs, ahogy beette a tölgyfa rostjai közé magát az idő, csak így elcsendesedvén hallatszottak az eltelt percek neszei. A zongorista megigazította a kontaktlencséjét, akárha az énekesnő a retikült, valamint a terem közepén lógó képet, amely a nemzet haloványát ábrázolta, bizonyos Jolie Schärbogarthyt.
Ahogy kiléptek a bár ajtaján, a megérdemelt pihenés hímes mezejére, ruházatukon szöszmötölt a csalóka nyári napfény. Belekapott kabátjukba a bolondos márciusi szél.
Hanem aztán a buszmegállóba érve megpillantották az egyszülött Romolust és Remust szoptató farkast, a hasa kontúrja erősen hasonlított Piroska sziluettjére másfelől. Nem volt egyiküknek sem hazamenni, holott pásztoróráról szó sem lehetett közöttük tudván tudva. Hétfő lévén ingyenesen volthatnók látogatása a múzeumoknak. Elmentek kisvártatva a Mondatszépészeti Múzeumba, annak is az aranycsarnokába, ahol léleksima a padló. Ott egy színpompás szoboregyüttes fogadta őket, a kurta farkú malac voltak megformázva, akár óperenciás tenger, szintúgy nem pejoratíve, bár kerekperec. Ohh, mondta zártan a kopasz énekesnő, amikor megtekintették a magyar nyelv eresztékeit, mely mihamar időszakos. A plágium napjainkban című, egyfelől állandó kiállításra érve pedig mi sem tárult a szemük elé, kérve kéretlen:




"Ráereszkedett a városra az éjszaka. A vak zongorista kezei alól kisiklottak az utolsó akkordok, a legjava, ahogy kell: moll - csupán a hangulat miatt szintúgy. Molly, a kopasz énekesnő is öltözött, rizsporos arcán tompán puffant a tükröződni vágyó világ...etc."



machine

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése