sebtolvaj

A lélekben aszódiság legyen mentes sztereotípiáktól, hagyjuk az állami gondozást másra. Az aszódiság - joggal feltételezem, hogy - véleményem szerint olyasmi, hogy maga a lélek miként műszálas, virágmintás otthonkának mutatja magát, és a pörköltszaft hagyta folt, pont a bibére esik, földrajzilag. És hogy Aszódon olyan rádióadó lenne, ami a központi országos sugárzást megmásítja, modulálja. Teszem azt, ha a kívánságműsorban Harangozó Terit kérnének, akkor nem egy az egyben úgy jutna el Aszódra, ahogy az a nagykönyvben, hanem mondjuk úgy, hogy "mindenkinek van egy szárnya, az enyém egy lepkén" vagy "mindenkinek van egy pálma, az enyém egy repkény", és ettől tudnák az aszódiak, hogy ők most már mindörökre összetévesztethetlenek a nem aszódiakkal, vagy akár csak részben azokkal. Hogy náluk a mássalhangzók nem játszanak igazán, vannak, de nincsenek tudomásul véve, súlytalanok. Azokat a virágmintás otthonkákat is inkább csak úgy hívnák, hogy vrgmnts tthnk - ezért a szerbek és a horvátok rokonaiknak is tekintenék őket. Erre a felvetésre azonban egy valamirevaló aszódi lelke féktelen protestálásba kezdene. Erről lehetne felismerni, hogy ki is a lélekben aszódi. Boldogok a lelkiaszódiak, bárcsak lennék én is az, úgyahogy.