2006. január 9., hétfő
Jajj te, test. Fontosnak tartom közölni veled, ha én kétségbe esek, akkor annak te is megiszod a levét. Ezért arra kérnélek, hagyj engem békében, tégy úgy mint eddig, tedd magad megint észrevétlenné, ne akard magadra vonni a figyelmet, hogy bizonyos fényérzékeny anyagokra pöttyöket lopsz, és szabálytalanul kanyargó ereket. Benned mindig is az volt a jó, hogy nem vettelek észre. Jó, na, nem is szerettelek különösebben, de erről nem te tehetsz, erről senki nem tehet, ha már mindenáron bűnbakot akarunk keresni, aki tehet, az nincsen - ezt jó lenne ha egyszer már a fejembe vésnéd. Ide figyelj, te test, ha megembereled magad, akkor kölcsönadom meghatározatlan időre az emlékezetem azon részét, amivel néhány napra vissza tudsz majd gondolni, de egy hétre mindenképpen. Test, figyelj, ... itt vagy még, hallasz? A vesédbe látok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése