Ma rájöttem. (Ez hülyeség, soha, sehol, semmi módon nem szoktam rájönni semmire, ez a fehér bot sem a design része, nagyon is funkcionálisan van) Hogy akárhányszor megnyitom ezt a nyűves admint, mindig az utolsó bejegyzésre tekintek. Nem lehet ez másért, biztos csak az van, hogy nagyonnagyonnagyon titkosan arra számítok talán, hogy majd történik valami a blogban, a nélkülem eltelt időben. Mondjuk úgy, hogy megkerülnének a meg nem talált szavak, a helytelen nyelvtani egyeztetések pedig kijavították magukat amíg nem voltam itt. A vesszők, a pontok pedig engedelmesen a helyükre másznának. Néhány arra érdemes gondolat, ide e meglévőbe belesimulna (emelve ezzel a nívót, látogatottságot vagymit, és kedvezőbb mutatókkal rendelkező versenyblogíró lennék, mondjuk) és játékba kezdene a már meglévővel, hogy kiegészítene engem az a valami, valahogy erre gondolok ilyenkor. Hogy elég lenne egy névelőt beírni, és tudná a mondatom folytatni magát, nélkülem, megint. És nem akarná valami titkos ajtón át belémrágni magát ez a kötelezőnek tűnő éveleji spleen, és én igazából nem is szeretnék semmiféle engedményt tenni sem magamnak, sem neki. Szerencsétlen egybeesés az, hogy éppen akkor végződik kollektíve valami, amikor én (erősen szubjektíve) néhány nap múlva elkezdődök - újra és újra, és ez mindig így lesz. Marad. Ilyenkor fokozottan vagyok matematikákonyabb, számolok, és mindig van az az érzésem, hogy valahol elrontottam, hogy egy hiba csúszott a számításomba. Persze mindig jól számolok, csak nem jó számolok el. Ki kellene adni ezt az egészet napszámba, olyannak kellene írni, akit nem zavar ha kilinkelik, olyannak akit nem zavar, ha nem linkelik ki, meg minden ilyen elletétes törekvést egymásba karolva diszkréten tud elintézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése