Titkos helye bizonyára mindenkinek van. Csak inkább nem veszi észre, vagy nem is nagyon akar tudomást venni róla, esetleg nem meri, vaalhogy úgy, hogy hinni a szemének, ha mégis kiderülne a léte, talán fájna, vagy talán túlságosan jó volna, bár ez sokszor majd ugyanazt jelenti, bizonyos érzelmi amplitúdó mellett. És biztos tudakolnák is a kiváncsiak, hogy milyen, meg hogy merre is az a titkos hely és az ember amilyen balga még félne, hogy leleplezné azt aminek a titka adja a lényeget. Úgy értem, valami öntitok ez, magad előtt takargatott. És félelem is lenne persze - az mindig akad, hogy nem lehet pontosan leírni vagy elmondani. Lehet, hogy csak dallam, vagy délibáb, de mindegy is, csak az a fontos az egészben, hogy egy titkos hely legyen olyan mint egy tradícionális pillecukor, könnyű is egy kicsit, meg édes is, az nagyon, és illatos is - tudnivalóan az orrom miatt. A titkos hellyel azért vigyázni kell, általában az enyémek egyirányúak, ezért meglehetősen csapdaszerűen tudnak hatni, de nem akarom annak látni. Csak mondom. Ha valakinek titkos helye van, az általában keveset alszik, nem jön álom az szemére akkor amikor azt várni lehetne, hanem rendszertelenül lesznek az ő fáradtságai és viszonya lesz alanynak az állítmánnyal, ami egyébként normális esetben - ami azért általában nem normális, majd hogy soha nem szokott.
Egyébként meg általában úgy van, hogy akinek titkos helye van, annak be nem áll a szája, de nem nagyon mond semmit, megkukul és hülyeségeken töpreng, meg van amikor irígykutyásat játszik. Azt hiszem csak amiatt mert közelebb akar lenni. A helyhez, a titkoshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése