Valahányszor tüsszentek lepereg előttem az életem. Nem az egész, csak egy darabja, egy szilánkja pattan ki valahonnan, valami repedésből, ahova egyszer beszorult. Ugyanakkor van az a hamiskás érzetem is, hogy egy tüsszentés szakszerű véghezvitele után egyre több minden lesz világos, érteni kezdek, neki látok az értésnek. Meggyőzhetőségi mutatóim meredek emelkedésbe kezdenek, ezúttal erotikus mellékzöngék nélkül.
A ma déli tüsszentéskor, egy birodalom jutott az eszembe, ami ma már nem létezik, romjaimban sem, de benne a déli harangszó képes volt elszomorítani egy gyereket. Az hang jelezte azt, hogy megtörik az ív, jön az ebéd, a csirkepörkölt nokedlival, és a délutáni alvás. Néha tökfőzelék szagú hanyatlás. Szóval csupa olyan dolog, amit feleslegesnek lehet érezni és még egy velejéig értetlennel is meg lehessen érteni, mit jelent húsnak lenni, éhesnek lenni, elfáradni. Abban a birodalomban és akkor kellett volna tüsszenteni, egy jó nagyot, megelőlegezni, az összes az után következő éhséget, fáradtságot, szomorúságot, hogy értsem. Nem mint ha számítana, mert van amit nem is akart az a déli harangszótól elszomorodni képes gyerek érteni, és azóta se.
Emberek hordják le magukat a rakpartra és a Mighty Micro People-t szóltatom nekik, mindjárt tüsszenteni fogok, érzem. Megváltó nátha, vagy mittomén. Alulról mindenki boldog. Alulról az összes férfi Ibolyát szagolna és csak este hányna magától a lavórba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése