Figyeld meg, mondom - ilyenkor (mindig) - magamnak, hogy le fog lassulni majd minden és megint váratlanul fog érni az egész és eljátszod tényleg, hogy váratlanul ért. Olyan leszel mint amikor egy lövedék a vízbe ér, bár nem látod ezt így, de azért érzed. Ugye érzed? Ne legyenek kétségeid - mondom magamnak - a süllyedés is éppen úgy fog végbe menni ahogy eddig bármikor. Végül is a monotónia egyben biztonság is. De ezt még nem tudhatod. Mint ahogy azt sem, hogy ez itt nem kezdődött el, vagy inkább régen véget ért. Nem tudod eléggé gyűlölni ezt a helyet - mondom magamnak - annyira, hogy valamennyire ne szeresd.
Az se tudhatod - mondom magamnak - hogy van e szeglete még a világnak ezen kívül, ahol az idiótaság ennyire legitim tud lenni és lényegében a helyi diaszpóra mannának értelmezi, állampolgári jognak. Ahol a por belülről rakodik rá az emberből valóra, pontosabban a húsra. Egyelőre csak teória, hogy ez a világ legszarabb helye, egyelőre, egy ideje erről semmi nem lehet tudni. Az is lehet, hogy sehol se jó és a legrosszabb otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése