sebtolvaj

Igazság az is, amikor egy közösség tagjai az utolsó szálig ugyanazt hazudják egymásnak. Amikor ezt el is hiszik az pedig végtelenül szomorú. Olyankor nincs már jó és rossz, nincsen bűn és nincs bűnbocsánat, egybe csomósodik az idő. Olyankor már semmi sincsen, csak a hazugság van, a sajátjuk. Nem tehetnek mást, hát belekapaszkodnak, időtlenül, nincstelenül. Aztán ez sok árva próbálja valami egynek, valami homogénnek elképzelni magát. Nem megy, hogy is mehetne. Már ők sincsenek, csak nem tudnak róla. A történelem karbantartás miatt zárva.