sebtolvaj

Infravénás nyárvégi lötty.
Idén a lábkörömben a meggypiros volt a trendi, a pohárból a műanyag - a proletár herendi. Italból ami iható volt, a járdákon meg a vizelet folt. Lábhosszal győzött a cipők közt a baba, halálból e nyáron egy kapitány jutott, a Tenkes és mellékletnek Dada.
Felsővezetékből a szakadós vitte el a prímet, tűzijátékból a vízes és ide most nem akarok rímet.
Esti neszekből a hangos motorikus, az egykerekezőség, éjjelből az egykedvű hűs, nappalból a tarka hőség. Mobilból az igen sok pixeles, pólóból meg a brand-ben dús XL-es.
Ruhából a pettyes, harisnyából a tarka, kormányfőből a füllentős, a többiből meg a marha.
Apámból az epe, anyámból a csontok, a tüdő, a pórusokból meg az ami hónaljban kinő. Belsőszervből a szív meg a vese, térből a Deák, vírusokból a hirtelen támadós és hozzá a vacak teák. Repülőből a fapados, villamosból a hosszú. Bandából az Olsen, blogokból a golden.
Az otthonból a haza, a homlessből a szaga, Tiszából a Kata, autóból a fedél nélküli.
Belőlem az, aki önmagát szédüli.