Szűkében vagyok egy szónak. Hiányzik nagyon egy szó, és vele a jelentése. Számomra kedves szóra gondolok, olyanra ami nem volt, tehát nincsen. Nem tudom mi kedvesebb nekem, maga a szó alakja vagy jelentése. Egyáltalán nem tudok semmit erről a szóról. Szó se róla. Ennek a szónak rám kell találnia. Én egészen biztosan nem ismerném fel. Csak erre a szóra számíthatok. Azért várok itt már istentudja mióta, hát ha jön, felismer és rám köszön,úgy mint régi ismerősre, vagy úgy ahogy olyanra szoktak aki nincs.
Rémálmaimban arra riadok, hogy valaki már kimondta, tehát a szó önálló életre kelt, így nem lehetek többé a zsarnoka és ő sem az enyém. Mert, hogy érhető legyen, ezt a szót még soha sehol senki nem mondhatta és nem is mondta ki. Egy szó. Egyetlen szó, de attól valahogy minden meglódulna, irányt venne, vagy mit, nem lenne ez a kínos szekrények mögötti, ágyak alatti lebegés így elmaszatolva. Egyetlen szó, aminek jöttével már nem is tudnám, hogyan lehetett egyáltalán nélküle, hogy nem roskadt minden örökre önmagába. És amikor megérkezne mindenki rögtön tudná, azt hogy nem jelenthet mást mint : porcicákat rejtett helyeken egyenként megszámolni és gondosan elnevezni őket, majd békében élni velük.
flincipuszatolás(talán)
Elhelyezése az élőbeszédben:
Köznyelvi térben:
- Flincipuszatoltál már ma?
- Nem, kiderült a házvezetőről hogy egy szadista állat.
Szakrális térben:
- Porból lettünk, cicák leszünk.
- kórus: Flincipusza, ámen.
Nyelvemléki környezetben:
- Isa flincipusza, por és cica vogymuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése