sebtolvaj

Átmeneti az íz a számban, átmeneti a fogtömés, átmeneti a hiánya mindazoknak mire átmenetileg gondolnom lehet, de átmeneti levegőben átmenetileg látható a lehelet. Én már egy ideje átmenetit lehelek. Átmeneti a biztos, a hátha, a szemem és amit soha se látna. Átmeneti az anyám, a jegye, átmeneti minden bőrhiba, átmeneti az árnyék a havon és átmentett már a  tavalyi nátha, átmeneti a mikor és a hova. Átmeneti a szemem és a látvány, meg persze az, hogy sokszor nincs kedve látni, ja. Átmeneti a reggel az este, az enyém és egy valaki teste, átmeneti a csont, a paplan, az álmos is az és a nyughatatlan. Átmeneti a fecske, a nyara, átmeneti amit nem csinált, átmeneti a lélek, ahogy átmenetileg hálni jár. Átmenti az úttest, a zebra, átmeneti a zöld és piros, átmeneti a patak partja, és átmeneti aki mos. Átmeneti a cigi a kávé, de ugyan így van a biztos, a kb. Átmeneti az elakadás, átmeneti a háromszög, átmeneti a nagyanyámon az az átmenetileg sáros rög. Átmeneti vagyok vagyok tehát, átmeneti torkomon átmeneti teát engedek le, ami csontomig lerág. Átmenetileg örökre. Átmegyek. Aki átmegy, menjen bétigy, ezt mondogatom. Persze nem mondok semmit, átmenetileg félek ilyeneket mondani, azaz átmaradok.