Bözsi néni nem tudja Szattyángörözdön, hogy ő micsoda. Nem definiálta még magát - olyan ráérősen van vidéken minden. És azt se tudja, hogy csakis úgy maradhat ember az ember, ha jól meg van körvonalazva. A városi huncutok bezzeg tudják az ilyet, általában vastag ironnal dolgoznak, nem önironnal. Bözsi néninek nincsen ideje ilyesmire, a jószág nem várhat, az ura meg pláne nem. Ezért aztán nincsen hülye színű bukósisakja se, csak virágos fejkendője, egyentáska helyett meg csak hálós szatyra. - abban nem fülled be a meleg kenyér. A jószágnak bicóval hoz tápot, fér rá keresztbe egy egész zsák. Nincsen hülye színű bukósisakja, egyentáskája, Bözsi néni van bele csak a világba bele. Önmagára vonatkozóan alulinformált. Mondhatni magányos harcos.
Holott ő maga a megtestesült ökogladiátor, csak még nem szólt neki a városi szamurájok legeleje.
Amíg ez meg nem történik, mindaddig úgy fog kinézni Szattyángörözdön egy kritikál basz, hogy aznap több száz - felvirágozott - talicska kerekének vidám nyikorgása hallik egész végig a Petőfi* utcán. Nem tudtak jobbat kitalálni, hogy különbözzön más egyéb napoktól. Próbálkoztak eleinte lóval is, de azok mindent összeszartak.
*Azt hiszem nincsen olyan település Magyarországon, ahol ne lenne Petőfi utca és ez is sokkal inkább az országot minősíti, mint a névdonort.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése