sebtolvaj

Mindig azt mondom, hogy nem bírom. A vége meg az, hogy dehogyis nem. Mert én olyan vagyok. Olyan aki csak nagyon ritkán számíthat magára. Olyan is vagyok, aki nem szeret magának írni, másnak pedig nem akar, vagy nem tud. Félek attól, hogy bármire képes lehetek, rettegek attól, hogy semmire sem vagyok jó. Elképzelem magamat, mint valami edényt. Valamit, ami véghetetlenül üres. Olyankor kifújom a tüdömből az összes levegőt. Várom a tartalmat.