2007. május 15., kedd

Egy angyal vagyok - annak ugyan kancsal, de angyal vagyok. A legdühösebb fajtából való. Ezt el sem tudod képzelni. Na jó, nem lepődök meg. Mindenbe beleharapok. Mindenbe bele is törik a fogam, én így áldozom a dentológiának. Estelente úgy vár a paplan hogy háromszög alakban vissza van hajtva a fejnél való rész, színtiszta aranymetszés. A bebújást elősegítendő, ezen ellágyulok, de tudomásul veszem, hogy van, hogy létezik ez a háromszög ami az enyém, noha nem jár nekem. Más egyebem nagyon nincs is e háromszögön kívül.
Ánégyzetpluszbénégyzet, sokszorosan szublimált Pitagoras-tétel. Egy angyal vagyok. Az ilyenek halnak meg ideje korán különös természetű rákban, vagy akármiben. Mert mindenbe beleharapnak és mindent ki is köpnek. Az ilyen csak forgatja a szájában az ízt, de sose lesz az övé. Képtelenek az emésztésre, csak rágnak. Egy angyal vagyok. Annak is tróger. Szar helyzetekbe keveredek, szar évtizedeim vannak, szar melóim vannak, mondhatni szar mindenem van. Ugyanakkor olyan angyal vagyok aki azt is tudja, hogy minden nem lehet szar, mert akkor nem lenne az a háromszög a paplan sarkán estelente. Egy Pithagorasérzékeny angyal vagyok. Egy angyal vagyok akinek nem nőttek szárnyai - szégyen. Egy angyal szárnyak nélkül. Nem nehéz belátni - nem vagyok angyal. Egy angyal voltam. Lehettem volna az. Az angyal, aki egyéletű, és nem tud vele mit kezdeni, hogy ilyen végzet nélkülien egyéletű, hogy ilyen végzetesen szárny nélküli.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése