2007. június 14., csütörtök


A mi családunk követi az univerzum ritmusát. Tágul. Tegnaptól 6 db tévé
található a lakásban. Ebből csak 2 ami üzemképtelen, de érzelmi okok
miatt a tőlük való megválás aggályosságokat vet fel.
És tényleg, szomorú látványt nyújtanak a kuka mellett kibelezett televíziók.

Horizont
Ebbe a korszakba születtem bele. Remekül lehetett a szomszéd Rózsika
nénivel Civil kutya kalandjait nézni vasárnap délutánonta, csoki és
vanília pudingok sormintában történő fogyasztása közben. Reszketni
lehetett előtte a Mazsola és Tádé előtt.
A Horizont tévén láttam először idegen nő fedetlen keblét, nevezetesen
Bordán Irénét, hála neki, azóta is. A Horizont tévé képernyőjén
költözött az örök vadászmezőkre az NDK zenés ajándékkosár, és tűnt el
végleg a televiziós műfajban meglehetősen különösnek tetsző SZÜNET
felirattal operáló televíziós blokk. Ez utóbbi nagyon érzékletesen
tette érthetővé mibenlétünket.
A Horizont tévé doboza, még fából készült, virágokat és findzsákat
lehetett rajta tartani. Akkoriban még nem voltak findzsa filmek, de
belső igényünk az ilyesmire bizonnyal. Hogy a design kellékek, ne érintkezzenek a
tévészekrény, tévesen nemesnek hitt fa felütével, oda terítőt kelletett
rakni, négyzet alakút, negyvenöt fokos szögben elforgatva a
tévéképernyő síkjához képest. Így valóban jobban festett, bár a
képernyőre lógó csücsök minden egyes tévénézés előtt felhajtást
igényelt és akár azt is lehetett érezni, hogy a műsorszórást a magunk kis szerény eszközeivel, de mégiscsak előremozdítottuk.

Videoton
Az első színes tévénk. Az első ami eszembe jut, az az olalszországi
foci vb (akkor ez 1982), és vele Eder, a brazil bombázó, akinek a bal
lába 190km/h sebességgel volt képes megrúgni a labdát. Ezen jelent meg
először a bágyasztó zenéiről emlékezetes képújság, a Mezzoforte Weather
Reportjának egy 30 másodpercés részét lehetett hallgatni 5 percen át
végtelenítve, igaz mindezt áfa mentesen. A képújság, az ekkor még nem
valami hardveroldali alkalmatosság volt, a a műsor szerves részét
képezte, akkor még remeknek tűnő grafikai elemekkel téve élvezetessé a
hírek olvasását . Szádváry Gabriella tévébemondónő, a mi Videotonunk
alatt került a nép ajakára - bizonyos források szerint (szomszéd margit
néni, élt 83 évet) végletekig kínos kabátlopás történt a Corvin
áruházban. Sádváry Gabriella utolsó arca a mi Videoton tévénkbe van
bennrekedve. Ez egy csoda.
A Videoton tévén jöttek be először olyan csatornák, hogy Sky és Super
Chanel, később az MTV. Visszafelé történtek a dolgok egy videoklipben,
fogalmam sem volt, hogy miért, de tetszett.
És Robert Smith lustálkodott az ágyban, meg sírt egy szobor Madonnának.
A Videoton tévén mosolygott rám először - és ezen élményt a mai napig
őrzöm - Hugo Egon Balder, a Tutty Frutty szpíkere az RTL-ből. Nem
emlékszem nagyon, hogy mi volt a cselekmény, nők vetkőztek benne,
legyen ennyi elég. És akkor ez elég volt.



Videoton kistévé
Az első éntévém. A csak az enyém, fekete fehér adások vételére
szakosított. Igazából be lett ígérve, ha tanulmányaim kedvezően
alakulnak, talán. A szülők következetlensége, valamint realitásérzetük
teljes hiányában tették felém ezt az ajánlatot. Szerintem mindenki
tudta már az elején, hogy értelmetlen ilyen teljesíthetetlen
kitételekhez kötni a médiajavakhoz való jutásomat - és persze a végén
megsajnáltak.
Késő Brezsnyevi Junoszt utánérzés, némileg barátságosabb kezelő
szervekkel, első hét után letörő antennával, piros színben. A
kis Videoton renyheségre csábító műszaki eszköz, az ifjú tulajdonos ez időben szokik
rá az ágyból tévézésre. Táviránytója nem lévén, az ágy végében tűnt az
elhelyezése ésszerűnek, így az elálmosodás tényének megjelentekor nagy
lábujjal meglehett nyomni, a mérete folytán erre nagyon is alkalmas
ki-be kapcsol gombot.
A Videoton tévé bűnre csábít, egy csomó olyan műsort lehet megnézni
rajta sutyiban, amit előtte egyáltalán nem. Lődözőseket, ciciseket. A
Videotonkistévé, az ördögtől kapott fizetetlen szabadság, melyhez
tulajdonosa a méltányok megkerülésével jutott.


Philips
Balul sikerül karácsonyi összeesküvésajándéknak mondanám. A
titoktartást a család számos tagja több helyen is megsértette.
Kollektív titokká avanzsálódott már az ünnepkör előtt hetekkel.
Becsületére legyen mondva, távirányítóval rendelkezik, megteremtve így
a befogadó kifogástalan nyugalmát. A csatornák beállítása az idősebb
generációkat már leküzdhetetlen kihívás elé állítja.
Érzelmi szálak már nem fűznek hozzá. Nincsen közös történetünk.

Toshiba
A Horváthmama hagyatéka. Egy combnyaktörést követően jutottunk hozzá. A
hozzánk kerülése okának folytán nem tapadt hozzá semmi eufória, plussz
időnként szalad a kép és nincsen kék szín. Furcsa, hogy valahányszor
néztem, mindig arra gondoltam, hogy most a nagyanyámnak kellene eszembe
jutnia. De sose jutott. Csak az, hogy miért ne ő jut ilyenkor eszembe.

Mivel ez is távirányítós készülék, nem nagyon kell magához a
tévétesthez hozzáérni - takarítani meg mi elvből nem takarítunk tartós
fogyasztási cikkeket. És akkor az foglalkoztat néha, hogy ennek a nagy
tévéfelületnek hány százaléka az amihez még utoljára a nagyanyám ért
hozzá.
Ecce homo.

Ismeretlen
Még nem láttam. Még nincs hozzá viszonyom. Anyám újságolta a telefonba,
hogy bővült a család. Olyan lelkességgel tette mindezt, mint ha húgom,
vagy öcsém született volna. A tesó olcsó volt, indokolta, félreértette
hallgatásomat, amely nem a csodálkozásnak, mindösze a saját
álmosságomnak szólt. Lelkesedését érteni véltem, legalább egy gyerekük
legyen amiben örömüket lelik. Egyúttal elmondta, hogy a csatornák nem
úgy és nem
ott vannak ahol szeretné (és akkor már tényleg lehet, hogy testvér,
hiszen kb velem szemben is így érezhet), szóval úgy is mint legnagyobb
fiúra számítana
rám a családi médiahelyzet tarós megoldását illetően. Bár tökmindegy,
mert úgyis mindenhol szar a műsor - tette hozzá. Így mondta konkrétan:
szar. Hanem a Spektrum az
most 29-ik, amit tarthatatlannak tart, a hangjából kitapintható
remegéssel fájlal. Számít rám.

Legközelebb a frigiderekről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése