sebtolvaj

Féltelky bácsi, azt tessék még elmesélni amikor betegnek tetszett
lenni és elment a plébánushoz a faluba, mert már végig a Kandó Kálmán
utca azt susmorogta, hogy nem tetszik egyáltalán templomba járni.
Azt, hogy magának volt egy papírja, azt tessék elmesélni. Hogy igenis a
Gyenes doktor úr tényleg adott magának egy okmányt, hogy a Féltelky
bácsinak a kórisméjében szép dőlt betűs kézírással az állt, hogy a
Féltelky bácsinak igaziból krisztusallergiája tetszik lenni. Tessék
csak bátran elmondani, hogy először a Kaszás-dűlői pléhkrisztusnál
tetszett először rájönni a roham a Féltelky bácsira és mindkét válla
olyannyira begörcsölt, hogy aztán már nem tudott keresztet vetni. Soha
többet és egyáltalán. El is tetszetett kerékpározni a körorvoshoz, aki
meg állapította, hogy felsőtesti szimmetrikus görcse van a Féltelky
bácsinak és ingatta a fejét, fel. És tessék csak nyugodtan azt is
elmondani, hogy a Gyenes doktor úr nem átalotta ezt a Féltelky bácsi
féle betegséget magáról elnevezni és, hogy aztán évekig pereskedtek
ezen, de aztán végül mégis gyenesitisz maradt a kórságnak a neve, mert
ez a világ, még ha nem is igazi , de ilyen. Még a fókusz is kiszállt
magukhoz és igazán csak azon múlott, hogy nem sikerült egy rendes
riportot leforgatniuk, mert az operatőrüknek hosszú haja és arcszőrzete
volt és az már akkor volt amikor a szimmetrikus görcs mellé
aszimmetrikus káromkodások párosultak. És ne tessék elhallgatni azt
sem, hogy később már úgy elhatalmasodott a betegsége, hogy Féltelky
bácsi feleségének a Bori néninek csak azért kellett otthagynia a
Szalonnádi hímzőkört, mert a keresztszemes terítőtől is szimmetrikus
görcse tetszett lenni a Féltelky bácsinak.

Féltelky bácsi tessék beszélni, nekünk, itt a szövegben létezőknek
sose lehet tudni, hogy mennyi időnk van még hátra, aki a billentyűzetet
püföli talán istent akar játszani, meghalasztja magát, az elbeszélőt,
vagy meghalaszt engem, a hallgatót és akkor nézhetjük a magunkat, hülye
félbemaradt történet maradunk, leszünk. Fragmentumok, már ha helyi
értéken mond ez a szó Féltelky bácsinak valamit is. Az ilyenekkel sosem
lehet elég óvatos az ember. Az ilyeneknek csak írásuk van, írástudatuk
nincsen.

Ezért nagyon kérem, tessék elmesélni még azt is, hogy A Féltelky
bácsinak félnek tetszik lenni a lába, mert otthagyta a háborúban, és
amikor ezt előszőr tetszett nekem beszélni akkor még úgy volt, hogy
majd vissza tetszik menni érte egyszer az ominózus lábelhagyás
helyszínére. Azt is mondja el, hogy maga mindezért nem az istenre
haragszik, mert istenre egy láb miatt nem lehet haragudni - így
tetszett mondani még régen - mert Féltelky bácsi sokszor elmondta, hogy
istennek is valószínű hogy fél lába van. És a Féltelky bácsi is neki a
saját képére van teremtve.

Féltelky bácsi! Érző idegek, izületek, bőrkeményedéses ujjbegyek
játékai vagyunk. Koppanás vagyunk egy klaviatúrán. Látja, ilyen az aki
most minket ír, sebten elintézi néhány perc alatt a maga 78 évét és az
én 40 évemet. És látja, az már 118 - és még az ilyenek mondják, hogy
értik az életet. Dehogy értik. Ezek szart se értenek. Az ilyenektől nem kell beszarni - az ilyenek azt sem érdemlik meg.

És mondja még el azt is, hogy a krisztusallergiájának a
csodájára járt az egész világ. Csodadoktorok adták egymásnak a
kilincset és közöttük is a legokosabb azt mondta, hogy az  a baja a
Féltelky bácsinak, hogy nem tudja mi lakik belül és a belsőt csak úgy
lehet megismerni, ha maradásra bírjuk. Ezért el is adott a Féltelky
bácsinak két évre elegendő ánusztapaszt. Lassan már kifogy a készlet, a
szimmetrikus mellkasi görcs ugyan megmaradt, de tény, hogy másfél éve
az udvar győpét nem karistolta fel a szippantós kocsi barázdás kereke.
Tessék ezt még elmesélni. Utoljára.