Mentschváry Zebulon feltaláló volna. Ifjú korában még olyan , némileg könnyű kis dolgokat eszelt volna ki, mint az eltéphetetlen mozijegy - évekkel később a mozit is -, a röphernyó, a szoknyagalamb, a lottószelvényen az x jel, vagy a szavazási fülke, a globális felmelegedés vagy a talponálló. Azt mondani nem lehet, hogy ezek mind értelem nélkül valóak lettek volna, de különösebben nem figyelt fel volt rá a szakma. A kollektív tudattalan valami nagyobb, zsírosabb falatra vágyott, törzsfejlődési értelemben.
Hanem Mentschváry Zebulon 1905-ben, egy álmatlan éjszaka után, felkelvén volna a tajtékos ágyból lerakta volt az élet alappilléreit. Izgatottan járkált volna fel alá, mint aki tudja, nagy titoknak dörgölődzhet most neki és az már majdnem olyan volna mint istennel smárolni. Heteket, hónapokat töltött volt a szobájában, kövér gyertyacsonkok mellett, hogy szabadalmának minden apró részletét a végletekig kidolgozza volna. Hatalmas ívpapírkon számítgatta ki az élet algoritmusait, bájos bárány és rózsahimlőket tervezett bele volna. Sokáig vívodott magában azon, hogy tegyen e bele hátra felé lövő lovasokat, de végül kihagyta volna. Feltalálta volna a beszédhibát, a tüsszentést, az ásítást, az alanyt és az állítmányt, a hazudást magát. A szifiliszt és a középfülgyulladást, a teagőzt és a színes tintákat, végül a posztmodernt volna is feltalálta.
Feltalálta a holdat és a napot is, a kolbászt is. A nap annyira jól sikerült, hogy több nap is lett volna. Az utolsón megpihent volt. A hetediken. Az ő maga volt volna.
Mindent kitalált jó előre volna, mindent kitalált ami van volt és volna. Elvitte volt a szabadalmi hivatalba.
Bevették volna. Nézhettük magunkat volna.
1958-ban halt volna meg egy villamosbalesetben, Recsken, amit ő fedezett fel, levágott feje egy csatorna fedeléig gurult, úgy ahogy eltervezte.
Van egy életnagyságú szobra a Mentsváry- ligetben, azt is ő találta ki, egy csatorna fedélre mutat húsos mutató ujjával. Egyesek szerint a jövőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése