sebtolvaj

Kedves Szülők!

Mikor ezt a levelet olvassák, már bizonyára sejteni fogják, hogy miért rejtettem Béluska alsónadrágjába. Eltudom most képzelni Önöket, de egyúttal bízom a lelkierejükben- higyjék el; az én életemben is volt számtalan hullámvölgy, bár nehézségek árán, de átvészeltem mindet. Mint azt tudják, Béluskát az Old Firehand Óvódába íratták be - erre is csak azért emlékeztetem Önöket, mert úgy repül az idő. Sose felejtem el ahogy először láttam meg az Önök, akkor még olya kicsiny termetű Béluskája orra alatt a fénylő kis taknyot, ahogy a a huncut szeptemberi napsugár megpihent rajta. Régi szép idők, három éve sem volt, bár olyan mint ha eltelt volna vagy tíz esztendő is.
Nem tudom Önök hogy vannak vele, de az én emlékezetem úgy működik, hogy mindenhez hozzárendel egy eseményt, aztán ezeket jól összebogozza. Ezért az emlékezetemet gyakran hasonlítom különös ihletettségű keleti szőnyeghez, de ilyesmivel nem nagyon szívesen untatnám Önt, azaz téged, kedves Böbe. Annál is inkább mert most biztos a konyha kövezetét bámulod és a tőled megszokott lejtéssel zokogsz.
Mikor Béluska elérte a középsős szintet, a szülői népszavazást követően intézményünk úniós óvoda lett. Nagyon sokat nem kellett bíbelődni az átállással, a táblákról a gondnok Ernő bácsi is könnyedén letudta kaparni a szovjet előtagot, a neje lengyelpiacos körömlakklemosójával. Böbe, emlékszel ugye, te is azt akartad, hogy Béluskának jobb legyen, mint neked volt. Ne kelljen suttyomban lezabálnia az óvódai fenyőkről karácsonyonta a gránit keménységű konzumszaloncukrot, mert látja, hogy a többi prolikölkek is azt csinálják. Meg zabálnia azt a rohadt hungarikumnak számító pilótakekszet - ami egyáltalán nem krémes. Nem, tudom te hogy vagy vele, de szerintem a magyarok számára a krém valami idegen anyag, két ezer év alatt sem éreztek rá a csínjára, nyereg alatt puhítás ide vagy oda, a magyar néplélek nem tudott közel férkőzni a krémesség attributumaihoz.
De lehet, hogy csak a levegő teszi, hogy itt minden olyan állagát vesztetten fojtó.
Az óvadában az úniósítás után új szabályok léptek életbe. A te céged kreatívjai kapták meg feladatként, hogy új játékokat, új mondokákat, új anyánapi műsort találjanak ki. Rendesen dolgoztak. Rendesen fizettünk. A könyvelést a a tulajdon számmal rágtam papírrosttá és nyeltem le.
Nagyszerű gondolatnak tűnt az, hogy beszüntettük az indiánosdi játszását. Sok baleset volt belőle és a mai anyagi helyzetben a totemoszlopok rendes évi karbantartása sem volt babapiskóta, nekem elhiheted Böbém.
A cigánykereket etnikai kikezdhetősége miatt száműztük a testnevelés foglalkozásokról, ez is a ti ötletek volt. Kötelezővé tettük az óvónőknek a szoláriumot, a hajfestést, havi hidrogénpénzt kapnak, negyedévente pedig új mellett. A dajkák pedig csak gumikesztyűben simogathatták meg a gyerekeket.
És most értem el levelem megírásának tulajdonképpeni okához. Tudod Böbe, amikor az javasoltátok, hogy az indiánosdi helyett csak vállalkozosdit, és menedzserezsdit játszhatnak a gyermekek, akkor nem gondoltunk arra, hogy ennyi gond lesz a bitbullokkal. Azon is meglepődött a gazdaságis - tudod a Haczukáné, az Ida, aki egyszer ott volt a Halászkertben amikor találkoztunk. Szóval az Ida is azt mondta, hogy nem volt ennyi fegyverviselési engedély kalkulálva és már szóltak is le fentről, érted fentről, onnan ahonnan eddig még soha.
A gyerekek olyan jól érezték magukat, így azt gondoltuk, hogy jó ötlet ha az Ida mégiscsak meghamisítja a nyilvántartást. És szép is volt minden, jajj, te Böbe, láttad volna a fiad Don Béluskát ahogy a Mózer LAcika szájába tömi egyben a brióst a vesénrúgása után - hát majd megettem, az olyan aranyos volt. Én akkor - és ezt most nem emelkedettségből, vagy hízelkedésből mondom neked - azt gondoltam, hogy ebből a gyerekből egyszer még miniszterelnök is lehet, de valami féle olyan tudod, aminek köze van istenhez. VAlami olyan, ami nem képez vitaalapot. De - és ezt te látod most legjobban - Béluska nem lesz miniszterelnök, fáj nagyon ezt így kimondani: az se lesz. Béluska eleven volt. Böbe, ne tudd meg, hogy hányszor kellett plasztikai sebészhez mennem, mert kibökte a szilikonzacskókat a mellemben a stopliscipőjével, amikor Ronaldhinosat játszott és mellbe rúgott. Én se vagyok az a savanyú picsa, de a műköröm nekem is pénzbe van, ne érts félre nekem is tetszett az ötvehatosos vallatós játék, de a te Bélusod nem tudta soha, hogy hol a határ. Engem nem érdekel, hogy a Magyari Petit elásta a homokozóba és a vízmű rekonstrukció után találtak rá mumifikálódva. Az a Magyari Peti, de én én vagyok. Szóval - és ezt most már minden kétséget kizárva tudhatod - a sapkát nem azért adtam rá mert mumpszra gyanakodtam, hanem levágtam mindkét fülét, és legodarabokat tömködtem bele. A kabát alatt pedig nem a tornazsákja domborodott, hanem a bele. A szemét nem az álmosság miatt nem tudta kinyitni, hanem azért mert kinyomtam ezzel a saját két kezemmel. És ha most óvatosan a mellkasára teszed füled akkor valami olyasmit tudhatsz meg, amit még soha. Ugye? Te Böbe, nekem mióta eltűntetek az Auditokkal az utca sarkon egyre csak ezen jár az eszem. Azt képzelem el végtelenítve itt Hegyeshalomban, ahogy a mellkasára teszed a füled és zokogsz. Istenem, milyen szépek is lehettek. Persze te még most nem sejted amit én már tudok: szabad vagy.

Szabjás Nikolett - Niki - Niki néni
óvónő