sebtolvaj

Álmaim netovábbja - NETALÁNTA

A történet régi. Fülelős gyerek voltam, minden szar beszégetésbe belahallgattam. Ostoba gyerek is voltam, így a minden szar beszélgetéseknek általában a felét sem értettem, de ezek olyan l'art pour l'art hallgatózások voltak, pusztán önringatás - hospitalizáció helyett, mintegy. Mivel gyermekkorom jelentős részét egy falu díszlete keretezte, számos izgalmas kifejezést csíptem nyakon.
Netalántán. Azt már tudtam, hogy nem minden szónak sajátja az, hogy konkrét jelentése legyen, a netalántán szó első hallása után, arra gondoltam, hogy ez a szó is azon csoportot gyarapítja, amelynek az égadta világon semmi jelentése nincsen. Általában e szavak dallamos, vagy éppen szögletes helységnevek voltak, mint pl Szeged, Miskolc, Pécs, vagy a kedvencem; Visegrád -  mind mind olyan jó hangzik, mint ha csak éppen egy hollywoodi művésznevek lennének. A netalántán megértésében, erősen vakvágányra vezetett az is, hogy rendre olyan szövegkörnyezetben hangzott el, mint pl: Voltatok a vásárban Netalántán? Kaptatok a boltban viaszkos vásznat Netaláltán? Gyermeki agyammal biztosra vettem, hogy létezik egy hely, ahol tényleg kolbászból van a kerítés, és ahova engem soha nem fog senki elvinni, na ebben nem is tévesztettem olyan nagyot. Netalánta a bűvös hely lett ahol minden pompás, kevésbé részletezett, és ezért vonzó. Az emberek mosolygósak Netalántán, és mindig van banán, nem csak karácsonykor. Babér futja be az ablak rácsait, a felvágottaknak nincsen egy vége sem, a kenyér nem szikkad, a bűnösöket börtönbe vetik, a jók elnyerik méltó jutalmukat, Netalántán. Ártatlan világnak gondoltam el Netalántát, ahol lehet hogy kizárólag indiánok és focisták, elvétve popénekesek laknak. Netalánta később egy sziget lett, hogy romlatlan maradhasson. Aztán elhalványult és nem olyan rég megint a térképre rajzolta, az emlékezet földmérője.
Szóval csak azt akarom mondani, hogy isten hozott, Netalántán.