sebtolvaj

Tkp nincs baj, (jajj de utálom amikor így kezdek valamit). Már van olyan hogy sajátgép, és jééé , tényleg saját és tényleg gép, aktuálisan még működik is, de nem veszek mérget, és ide a bököt, ahogy anyám mondaná. És szeptemberi sunyi napok vannak, olyan settenkedősen jön megy a nap, mint ahogy én is settenkedve megyek éjjelente, mert hogy nehéz annak a világban elboldogulni aki nettelen. De sok mindent lehet ebből is tanulni, például azt, hogy nem szabad megijeszteni az árnyékomat, jó esetben észre se nagyon venni. Bazi nagyok lesznek a házak éjjel, ezeket én eddig nem vettem észre. Aztán vam még az a fajta túlcsordulás, amikor már magamat nem mint a létező világ egy kis részét értelmezem, hanem van itt ez a három nap, ez időben van inkább úgy  mondom, hogy évekkel ezelőtt, de nagyon is ilyen alacsonyan eső fények melett volt, egy bizonyos három nap. Amiből aztán az félév befele lett, ami biztos már soha nem fog tudni elmúlni, mert nem ereszt az a dolog, és talán én se rendesen azt a dolgot. Mostanság fáradtságra blazírozok, asszondják, hogy ez akkor munkamánia, de ez nem igaz, mert lusta vagyok mint a föld, szöszmötölés, szarakodásy van, a nap túlélése, elmulasztása az rövid távú cél, a hosszútávúhoz meg azt hiszem dioptria kell. Lett egy példaképem is időközben, a Füttyös Pepi. Na majd még róla később azért azt hiszem lesz szó, jó ha van az embernek egy ilyen barátja, aki mindig..., na ő pont ilyen. Le se tagadhatnám. Le se tagadhatna. (Jajj de utálom, amikor így fejezek be valamit).