sebtolvaj

Már megint kiteríti lapjait a gépem. Már megint nincs közte a hangkártya. Már megint elfásít ez az egész. Már megint jó menni az alkonyban. Már megint jó várni valamire. Már megint egy vonat sápadt fényei. Már megint egy teraszon ülök. Már megint egy poharat markolok. Már megint leengedem a torkomon a kesert. Már megint kigyúlik a kislámpa fénye. Már megint becsapodik a fürdőszoba ajtó. Már megint fekszem és nézem a plafont. Már megint vizes maradok, úgy sietek. Már megint lefátylaz a fáradtság. Már megint este van. Már megint öregszem. Már megint puha reggel van. Már megint ráncok a takarón. Már megint játszik a függönnyel a szél. Már megint tartok valahova. Már megint állok a párhuzamos vasak között. Már megint utána nézek a valakinek. Már megint - tőlem is - üres a szoba. Már megint itt van a szerelem. Már megint itt maradtak a képeslapok. Már megint ugyanazt írom. Már megint írom ugyanazt. Már megint megint van.