sebtolvaj

Van az az ajtó... Igen épp olyan mint a tied, tudod, amihez nincsen már meg a kulcs, mert az ajtóra is csak alig hogy volt igény. Szerencsére vagy éppen ellenkezőleg, de ennél fogva nem lehet belülről bezárni, még ha néha olyan ingerenciáink is lennének. Viszont nyitott volta miatt folyton baszkodja a huzat. Ez van amikor idegesít, van amikor szórakoztat. Az imént meg jól rám is vágta. Ilyen két állású állapot ez, horizontális hintapalinta. Tehát akkor most a csukott állapot van, ezt inkább magamnak mondom. El ne felejtsem viszonyulásaim, lenthez és fenthez. De mégse zárt. Ismerem a kilincset, nem gond, ura vagyok a helyzetnek, de azért a kilincs az úr. Ezt nem árt a fejbe vésni. Ebben az egészben azért az a jó, hogy ilyenkor majdhogynem azt képzelek kintre amit csak akarok. Nem közömbös, hogy a képzelés bentről történik kifelé. Aktuálisan azt, hogy a nap hanyatt fekszik, és vele az ég is, a felhők is hanyatt mosolyognak, cseppet sem érdekel, hogy nem rám. És nézik..., akkor ha hanyatt vannak, a lentet kell nézniök, na ezt képzelem el, ahogy hanyatt van egy hunyorgó évszak, egy évad és a fent rábámul a lentre. Mindezt hanyatt. Hanyatt vágják magukat most már a pályaudvarok, és benne a motorvonatok, a hunyorgó izzók a kupékban, az ablakon megülő rozsdafoltok is mind hanyatt. Hanyatt vágja magát a menetrend is elvirával lassan, a keleti pu ornamentikája szintúgy. Hanyatt van most kint a világ, azt képzelem el, míg én hason hasonulok és nézem a plafont. A végén hanyatt vágja magát a Toldi mozi is, minden plakát a falon, a rendes és a pótszék egyaránt. A körutak minden cukrászdájának az összes süteménye hanyatt van, valamint a hülye nevű teák, a kiborult pohrakba visszafolyik a rum, ahogy hanyatt van az is. Jöhetne már egy kisebb légmozgás, az ajtó miatt, a huzat miatt, de nem tudom elképzelni azt a kinti szelet sehogy. Visszamegyek hát (képzeletben) a cukrászdákba, a fájós fogammal. Az arcomba liheg egy (hanyatt) tortaszelet, hát mégis csak elgondoltam egyfajta szelet. Hanyatatott sors ez a mienk. Az enyém és az ajtóé. Többes a szám és rajta a méz is hanyatt, nem lehet letörölni már sosem. Remélem nem tudom majd elképzelni azt sem, hogy milyenek a darazsak. Mondanám, hogy adja isten, de nem tudom őt magát eltudnám e képzelni.