Mi lehet K.-val, ez is eszemben van néha, a napokban, amik (t)kp- ban telnek, minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Egy mondata foglalkoztat, különösen az, amikor már letelt a majdnem hét év az ördöghegyen, és mindenki, vagyis sokam, vagyis nekem elegen akarta hogy velem az a valami legyen, szóval K. akkor azt mondta nekem decens magázódással, hogy én olyan erős vagyok mint a bivaly (azaz így, hogy Zs, maga olyan erős mint a bivaly, ha ezt kibírta - nem tudta ő, hogy én ezt egyáltalán nem bírtam ki, mert én mást nevezek kibírásnak). Sok kérdést kérődztem én akkor fel, de mind megakadt a torkomon, és nem is nagyon volt kéznél a merszem. Igazán nem tudtam, hogy látott e már K. közelről bivalyt, vagy csak a a national geography-n, ha pedig látott, akkor megfigyelte-e, hogy mindőnek olyan szomrú szeme van, és unottan vannak, mintegy csak mímelik a létet, nézd csak el ahogy látnak. És ha már ezt mondta, komolyan gondolta e, vagy csak K. tényleg annyire bölcs, vagy jót akart, hogy tudta, hogy akkor ez a mondata majd olyan lesz mint a régi strandozások, R. könyvéből az a mondat, nagyi háza előtt a különös formájú tehénszar a sarazós kő mellett, hogy ez a bivalyi mondat örökre megmarad majd. Most arra gondolok, hogy az lehetett vele a célja, hogy ez lenyomat legyen, szerintem azzal ő egyáltalán nem törődött, hogy e mondatának, kijelentésének van e akár 1,5%-os igazságtartalma is, gyanítom ez a mondat csak magáért való volt. És most azon gondolkodom, hogy talán K. mégis csak bölcs, de azért az levon meglévő és becsült érdemeiből, hogy nem tudok hinni neki. Ez már majdnem deficit.
Tisztelettel, a bivalyszemű moly.
- és mit mondana K, ha elmondanám mindezt neki - tiszta hülyeség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése