Fáj a semmi a fejemben, és igaz ami igaz, nem nekem kedvez mostanság a munkaerőpiac. A jó kedvemet meghatározatlan időre elásom, nem tudom van e, de nem visz sehova a tudásom. Térülök, de inkább fordulok, nem számítok sokra, egyre ritkábban nézek rá az ikonra, a fotosopra. Van kedvem azért, de nem az enyém, azért is én halok meg utoljára, nem pedig a remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése