sebtolvaj

Különös hely ez, különös emberekkel. Kezdjük azzal, hogy megöli és megeszi ilyentájt azt akinek egész évben hallgatta elégedett röfögését, vakarta hátát, az orrát. (Kis áthallás megengedett). Aztán ha annyi csapadék esik amennyiből fedezhető az egy főre jutó szezonális hóemberadag, akkor azt meg minden szégyenérzet nélkül hóhelyzetnek hívja. És ilyenkor késik is minden, mint ha muszáj volna, a busz, a vonat, a postás, késik még a jövő is, imént mondták be a hangszórón (még nem azt hogy nem lesz, de én kivárom a végét). Aztán tízszámra veszik a papírdudákat a mésztelepi romák, a desodorokra hasonlító de illatanyagot garantáltan nem tartalmazó zajkeltőszerkezeteket, idétlen sapkájukban tolakodnak, lökdösődnek és furakodnak a nagymamák, az exbányászok meg jumbósapkában a bolt előtt illeagáls petárdavásárlásba kezdenek. Idétlen, üresfejű buffalo tinicsapat 270Ft-os pezsgőben utazik, de higítót is kéne venni (egytelen nevesíthető ábrándjuk, hogy van még célbavehető szürkeállomány) a normális meghülyül, a hülye meg állat lesz, én meg máris állatnak érzem magam. És az érzem, hogy eltévedtem, sehogy nem értem én azt, hogy kerültem a tápláléklánc ezen végére -  tessék mondani - kérdezném a biztonsági őrt, de nem figyel, mert a Magdi nevű pénztárossal gondolatsmárol éppen. De már lehet hogy az maga a termékkapcsolt coitus, sietnem kell, nem bírbám ki én azt amikor egy vonalkódleolvasó kéjes sikolyokkal elélvez.