A lépés hiábavalóságának az érzése, honnan is máshonnan, mindig a lábból indul el utolsó útjára. Vádlitájt keletkezik, ha szükségét érzem a pontos helymeghatározásnak. Egyébként nem érzem. Semmit sem érzek. A fent említett érzés gyomorban komor ábrázatot ölt, emlékgőzben pácolódik, majd mindezt a mindenkori zsigerek küldik fel az általában nagy és olykor okos fejbe, ami az érzésre való képtelenségében mindezt adatszemétté nyilvánítja. Cseppet sem ünnepélyesen. A lélek perisztaltikája.
A láb tudja, hogy minden egyes út az utolsó. Csak én nem tudom. És más se tudja. Nincs megoldás. Lélek van és szüntelen okádás, léleklatrina. Píszendláb.
A láb tudja, hogy minden egyes út az utolsó. Csak én nem tudom. És más se tudja. Nincs megoldás. Lélek van és szüntelen okádás, léleklatrina. Píszendláb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése