sebtolvaj

A két ablak közt, a párkányon hanyatt fekvő bogár egy pillanatig azt hitte sikerült megállítania az időt, és bár nem így volt, de ami volt az akkor tényleg örökre szólt, ahogy azóta is. Mozdulatlan. Szépen sütött a aznap a nap, soha el nem felejtem, de hát könnyű ott ahol nincs semmi sem ami lenne új alatta. És ahogy jött a többi bogár is nézni, hogy amaz most feladta, csillogott a páncél, a fej a tor és a potroh, elvitték a még megmaradt időt amit barátjuk itt hagyott, lesz még tél, lesz még lágy tenyér, amíg az élet eltévedve a nyugvópontra ér,és üres lesz a szív és a néma száj lesz a lelkeken a daganat.
Én ilyenekkel mindig megtudtam hatni magamat.