sebtolvaj

Igen tisztelt emberek (a továbbiakban: csőd, tömeg), foglalják el helyeiket síróvályúiknál, önöknek csináltuk, európai szabvány. Ne kéressék magukat, ne tegyenek úgy mintha, a zokogásuk volna az élet mocskos abroszán a retinára ragadó minta. Legyenek szívesek belezokogni végre, hogy összevissza sírunk, annak - jól értsék meg - egyszer és mindenkorra vége. Kérem legyenek gondosak, ne potyogjon a java mellé, engedjenek, hagy tomboljon az önökben alvó   állat, nem is sejtenék, hogy mekkora kincs most a bánat.
Gondolnom kéne egy megindítóan szépre, egy anyajegyre, valami régi nőnek a mellén, különben nem lesz itt semmi, sem írás, sem sírás, csak nemlét.