Hangyák hamva, sáskák vére, fejemben fekete levegő, felhabzó idő, halálba érve, az egyetlen lehet ő ami még lehető. Annyit ittam, hogy keresztbe nézek, de ne nincsen ott isten, se földi mézek, csak tompa semmi, vagy annak hiánya, valaki fia, vagy valaki lánya. Elviselem, viselem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése