Felébredsz egy reggelen, egy reggelen amiről nem tudod hanyadik, vagy hogy van e ezután még akár egy is, hányadszor ismétlődik újra és újra és megszólít ez valami. Azt mondja mostantól én vagyok az új életed. Jöttem, mert kellett valami a régi helyébe, az emberbe mindig kell valami, különben meghal. Néha nézlek, és olyannak tűnsz mint aki élni akar, bár nem találja indokát. A megmentőd vagyok, hogy jól érts, az új életed, az utolsó pillanatban érkeztem meg, megmentőd és felszabadítód. Körbevezetlek a lakásban. Mostantól itt fogsz élni. Láthatod, minden rád van szabva, letisztult minden, a gyűrött ágynemű, a koszos asztal, a mosogatóban álló edényhalmok mind-mind szoros viszonyban állnak a jelennel, azaz veled, és mint láthatod a belső jelenedben elfoglalt helyzeted nélkülözi a magáért való túlzásokat. A haszontalan dolgok mostantól nem akadályoznak semmiben, ennek értelmében nem leszel öröme már senkinek, sem terhe, és azzal se foglalkozz többé, hogy akárha valamit is számítanál. Saját magad kollapszusának szimbóluma, még inkább mauzóleuma leszel. Benned lesz bebalzsamozva, jövőnek szánt üzenetként a szüntelen romlás, az ember hiábavalósága. Langymeleg, folytonos egyedüllét, mások arcába ásító magány. Elszörnyűdik majd aki meglát. Szerelem sem lesz, illetve ez nem igaz. Nem lesz a szerelemnek illúziója, mert ami eddig látszott, nem volt egyéb mint önhazugságokkal való cserekereskedelem, végső soron érzelmek hazudta ösztönök, aztán a végén csak pornó helyett sztornó. Én vagyok az új életed, test lesz csak, evés, éhség, fáradtság és tompaság, tettre való képtelenség, szándéktalanság, véget nem érő szomj. A biztonság kedvért látod csináltam oda egy hurkot is, ha már minden kötél szakad, az az egy nem. És a gravitáció is marad. Jól jegyezd meg, minden az lesz ami most van. Az idő most megáll, a múlás az nem. Én vagyok az új életed, mások halálnak hívnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése