sebtolvaj

Mindent, érted, mindent ami eddig fontos történt az életedben, és az mindegy most, hogy az rossz volt-e vagy jó, de egyetlen pillanattá sűríteni és érezni, anélkül, hogy akarnád. És azt sem érteni, hogy miként lehetséges mindez. Egyszerre eggyé tenni a megtörtént időt, Garics mama kertjében döngő zöld seggű legyeket, anya mellén a heget, a sánta galambot a hajnali keleti pályaudvaron, a Laci bácsi Pannónia motorja alatt a szivárványszínű benzinfoltot, a csillogó szurkot a villanypóznán, a döglött kiskacsát a nyári konyhában, a délutánokat a Baross utcában, az estéket dózsakertben,  a borok ízét, a szanatórium felé vezető úton a hétvégi telkek kerítését, a darázsfészket a padláson, a Derítő tó jegére korcsolyával rajzolt ábrákat, a haldokló embert a Luna parkban, a termálvizes medence gőzét, a petróleum lámpa fényénél táncoló szörnyeket Papnéni szobájának a falán, a Komáromi erőd kazamatáit, a parasztházat Nógrádban, a testápoló illatát egy nem hozzám tartozó testen, a Sarokház presszó zenegépét, Boby kutyát és Tituszt az egeret, az égő akácfát a vasúti töltés mellett, Brünyi tanár úr barna köpenyét, a kergülést a mezőn, nagyanyám kitaposott szandálját amit csak temetéseken hordott, az elájulást a játszótéren, a reggeli uszoda visszhangjait, a csilléket a bányagépgyár mellett, a Vera óvónéni szuterénlakásának szagát, a molnár kalács ízét az állatkertben, a téglagyári munkásasszonyok tekintetét a Kisfüttyös kocsmában, egy messzi fürdőhelyet az őszben, a baji vadászházat éjjel, a mandulával teli kosarat az erzsébeti kamrában, anyát betegen, a cementes zsákokat Érden, a disznóröfögést a Hattyú utcában , a Déli pályaudvaron a bisztró feliratot, hogy már 20 éve nincs is ott bisztró, és a felirat mellett a kitömött madarat, a Napsugár áruház karácsonyi kirakatát,  a hatalmas darukat hajnalban Észak-Komáromban, apát betegen, a parfümök üvegcséit a piros fürdőszobában, a mozigépen a máltai keresztet, az éretlen piszke savanyúságát, a víztől kiázott kezemet, a Halászkertben a részeg bányászokat, az egyedül töltött karácsony elviselhetetlenségét, a szódagyár udvarán maguk alá pisáló szomorú lovakat, egy rövid utat Kisbérre, a lepattogzott vájlingot a kerti csap alatt, a mákos tésztát az iskolaköpeny zsebében, az álmot az óriáskerékben az óriáskerékről, az először érzett fájdalmat, az írás hiábavalóságát, a lélek megbénulását, a szemembe ragadt arcokat. És persze hajakat.