sebtolvaj

A feladat adott, mindegy. Vagy inkább elvett. Kevéssel beérni, ez a mai lecke, mindegy. A felelőtlenség, a pökkhendiség zsolozsmái. Megmagyarázás, megmondás, mentvárépítés, egyebek, mindegyek. De mit tudnak ezek a gyomrodról, igen a gyomromól, arról az egy csomóról, amiről csak azért van tudomásom, mert reggelente ökölbe szorul. Semmit sem tudnak, úgy értem nem is érdekli őket, csak neveltetésük okán, illem diktálta az empátiájuk, iskolába tanult információ halmaz. Már tudják, hogy mi a jó, van képzetük róla, hallottűák hírét, de képtelenek a közelébe férkőzni, a nekem jó felől közelítenek csak, anyaguk silánysága okán. Egyszer, csak egyszer kellene használniuk csak a fejüket, de az nem teszi lehetővé az élet ösztönük - halálos, meg hát nincs is olyan kard amibe dőlni lehetne, el van az adva, vagy árverezve, vagy lopva, mindegy. Jobbára minden eszmét köntösnek használnak, de hiába minden, kilátszik a pata, mindegy. Az apátiád, az, az ami a malmukra hajta a vizet, hogy az aljasulási küszöböd sem olyan mint az övék. Nem vagy közéjük való, mindegy. Hova való vagy? Mindegy.