sebtolvaj

- Elnézést, uram. Megállna egy pillanatra. Keresek egy országot... - Nem, a nevét nem tudom, de lenne ott egy hely, amit meg kellene találnom. Ne is kérdezze, rám bízták ez a feladatot, nem tudom, már összevagyok kavarodva. Régóta keresem. Tudnom kell hol van az a hely, hol van az az ország. Nem... Akkor talán ön, hölgyem, ön sem tud erről a helyről semmit. Igen, azt hiszem lakott, legalább is azt mondják róla, hogy emberek élnek benne. Esznek, alszanak és minden ami közte van, sajnos én sem tudok többet. Meg kell találnom. Bocsásson meg, ön sem hallot még arról a helyről. Hát mi van, senki sem akar odajutni? Egyáltalán most hol vagyunk? Szóval az sem biztos, ahol most vagyunk. Nem, tudom, értse meg az a hely sem biztos, csak meg kell találnom. Talán épp ez az a hely, hiszem ez sem biztos, hogy az ami. Nem tudja, uram, lehet hogy ez az a hely amit keresek. Mióta él itt, mivel foglalkozik, mire gondol elalvás előtt? Talán az a hely amit keresek az éppenséggel hasonlíthat ehhez. Meg kell találnom ezt a helyet, rám bízták. Küldetéééés, érti, ez a küldetésem. Már isten se tudja mióta bolyongok és keresem azt az országot, érti? Maga még soha nem vágyott sehova, mondja? Maguknak itt mindőjüknek jó? Nme tudom, hol helyezkedik el, egy a biztos hogy meg kell találnom. Ön soha sem halott róla? Nem ,nem a mennyország az, azt már rég felfedezte valaki, és nem nem is Amerika. Ne maz, értse meg, ez merőben más hely, olyan amilyet csak néha lát az ember és ha megtalálja elmosolyodik, érti már? Jól van, nem tartom fel. És talán ön, olyannak tetszik aki sokat utazik, ön sem hallott erről az orszégról. Nincsen neve, nem tudni róla semmit, az egyetlen bizonyos amit tudni lehet róla az az, hogy létezik. Hogy hogy honnan tudom, hát mondtálk. Hogy hogy kik? Emberek mondták, hogy létezik. Igen, hiszek nekik. Nem tudom, hogy miért hiszek nekik, de kérem ne kérdezgessen, mondja meg ha tud erről az országról valamit, meg kell találnom. Így ébredt fel eg reggel, és az volt az első szava is, hogy "meg kell találnom", markába volt gyűrve a paplanhuzat csücske, és nyirkos volt a vánkosa. Kinézett az ablakon és azt mondta; itthon vagyok. Aztán élt még egy bizonyos időt, de az, hogy akkor már mi történt, aligha érdekes.