Most hogy egy koszos ablakon keresztül nézem mindezt, nem tudom, hogy csak a sok szutyok miatt van e, vagy odakint valami tényleg elmosódott, elmaszálták, hogy Isten végül is tényleg egy meghatározó impresszionista és ráérzett valamire odakint. Az elfolyásra, a sápadásra. Aztán amikor már odaérünk ahol elkezdődnek a beleharapnak a házak valami régi rendbe, akkor az a sok narnacssárga mégis csak megenyhít, belesimulásra, illeszkedésre tesz hajlamosabbá. Migrénedet a fejtámlán felejted, homlokodat nekinyomod a vasárnapszagú hűvös ablaknak, boldogulsz befelé. És egy regi látványt, úgy ahogy egy régen pauszpapírra vetett skiccet, erre a mostanira illesztesz ami beléd ömlik a szemeden keresztül és analógiákat keresel, persze jobb esetben is csak szenvelegsz. Amid van az nem átruházható, mindened ami személyes az biankó, nem te fogod kitölteni. Pech hogy az Öröklét ltd-nél amikor ingered támadna elbeszélgetni a személyzetissel mindig létszámstop van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése