sebtolvaj

A szőke, az kissé sápkoros. Menyétszerű arcán sűrűn helyezkednek el a szeplők, olyan, mint ha azért lennének ott, hogy meg lehessen jegyezni őket. Persze nem lehet - nevezzük ezt most körúti paradoxonnak. A körme végei irreálisan fehérek, karomszerűek, ő maga csak deréktől felfelé látszik, sovány galambformára tippelne az én alkati adottságaimból adódóan ember. Az 1,85-ös képarányt (ami takarásos) csak részben hajlandó kitölteni, keretfitnessre erősen hajló. Szemei helyére kabátgombokat varrt fel valami felsőbb erő, kicsit lentebb, a fitos orrával hosszasan időzött. 
Amit ad, az valami töttyedt, oldalt lefolyó, olyan mint ha maga Dali nyomta volna kezedbe a tölcsért, a csoki-vanília korszakából.
A fekete egy delnő lesz, ha felnő. Alkoholos filc kontúrjaiból áll össze az arca, opened path, néhol nincs lezárva. Többször elhagyja szolgálati helyét. Az ajtóban áll, ilyenkor látható, hogy széles csípeje egy szűk nadrágba van bebörtönözve. Lábkörmeit naponta festi, legutóbb tikkadt barna volt. Mozdulatai hirtelenek, de határozottak, kerüli a felesleges fizikai megnyilvánulásokat, ám határozottan lendületpárti. Skandináviában született latinnak gondolná az ember, de ez tévút, magyarul beszél.  Nagy magas tornyokat csinál, a végén kis kunkorra is futja, amely 180 fokos fordulatot téve vissza mutat önmagára, persze ez nem mindig sikerülhet. Tízből, jó ha háromszor, lejobb esetben négyszer, igen kivételes szériáknál se többször mint öt.  A tölcsér tetejénél az anyagot kissé hagyja megereszkedni, organikusan eggyé tenni tartalmat és tartályt. Szalvétával fogja meg a szalvétát.