sebtolvaj

Tegnap, az elalvás előtti két másodpercben tükörélesen fogalmazódott meg számomra, hogy miért szar magamnak, magamnak lenni. Reggelre persze nem maradt ebből semmi, csak ez, a szájból a kintbe tartó állott szagú örökös tudatlanság, némi szédüléssel elegyítve. Az első kérdések után, melyek a ki vagyok?- hol vagyok ? rituáléi szerint, mint mindig, rendesen, az az volt, hogy ki lakik a gyomromban és miért ilyen otromba.