2006. július 15., szombat

Az otthon langyos melege  rázva van nem pedig keverve, ennek a tudata, ha tudhatnám, azt hiszem leverne. Házak itt szürke szín marcipánból vannak, na csak az a csömör a vederben.
Egér létemre légy vagyok, szürke kín, de lenni mégis mindig bálnának akartam (lenni), vagy nem lenni, de kéknek többnyire, vagyis annak aminek nem lehet. Érted, valaminek ami régi, ami nagynak látszik messziről és soha se ásít vagy is a hátát mutatja a végnek, gerincének megléte okán. (nem is lógni a fán, mert az ott nem terem, és nem mondhatni rá aztat, szóval aztat, hogy nemtelen) Mióta írom ezt, azóta annak érzem magam, azaz, hogy bor e cet, aki nem lát a szilám végéig, mert a golfból is csak az áramlatot, de soha se a sampont. Csak azt bánom néha, ha bánhat ilyet egy bálna, hogy mindez a parton történik és soha sem a vízben. Túl haladni óceánián, ez nekem a mániám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése