sebtolvaj

Értem én, értem jól, jóérzésű embernek nem csoda, ha mostanság eszébe jut az ilyesmi. Igaz, ez majd eggyé kovácsol bennünket. Irányunk is van már, torzlekű pénzéhes, ügyeskedő tahókat kell kinevelni és úgy feltölteni a kárpát medence nevű strandot. Olyanokat akik opálos tekintetekkel kolbászolnak az áruházak impozáns oszlopfőttől mentes oszlopai közt. Kicsinek, védtelennek érezni majd magukat, tehát azt kapjuk amire mindig is vágytunk, gyámoltalanságra, kiszolgáltatottságra. Aki meg nem erre vágyik, aki meri még hinni, hogy meg van a magához való esze,és ezt be is meri vallani magának, az nézegessen utilaput a bükk lankáin. Levetve az akarat és egyáltalán a gondolás minden nyűgét már csak lenni, és ezért még árat is fizetni. Ha ezt végig lehet csinálni, ha ilyen szemérmetlenül rövid minden hazugság szavatossága, akkor innen el kellene menni, egyszerűen, sallangtól mentesen, úgy ahogy például lopni szokott az ember ezen a földrajzi koordinátán, magától érthetődően. Nem kirohanva (zrínyiapicsábacsempeafrancba), nem dirrel-durral, hanem szégyent érezve a felett, hogy valaha ebbe volt kénytelen tartozni. De sok disznóságot lehetett eddig is végig csinálni, hát miért ne lehetne eztán is. Egy utazó táskára valóval úgy sincs több. Szeretnék most egy kicsit román lenni, nem a játék miatt, egyszerűen csak olyan néphez szeretnék tartozni akinek még van olyanja, hogy otthon és nem a saját maga ellensége és nem ostobább önmagánál. Berényiné, utánam !!!!