Mindegyik állítja (egy ideje) : nem célja a tetszés. Mindegyik azt szeretné mondani: nem tetszik a célja, ha van, na. Mindegyik kicsit gyáva bátornak és egy vicc a versa is, vagy békeidőben hábornak. Kifelé néznek (soha nem ott sepernek ahol vannak), valami remélt partvonal felé emelik tekintetüket (e helyt a partvonal mint tündöklő hungarikum, ahol nem eshetik meg az a csúfság, hogy az ember véletlenül szembe jöjjön magával). A végesség nekik légszükséglet, különben megfulladnának. Lest kiáltanak, ha gyöpöt látnak, pedig mindig csak ugyanaz a farkas van ott. Ezt hibásan bizonyosságnak értelmezik, de gőgösen, ha lehet. Nem érdekli őket mindez, bárányságuk már- már megható, jámborságuk környezetbarát, de életidegen.
Mortál Béla azt mondaná rájuk (ha tudnám, hogy nem itta el még a máját teljesen): beszélő szerszámok ezek (mint ahogy mind azok vagyunk - gondolnám hozzá), fordítsd erre a fejed elmondom neked a összes zenei jeleket dúrokkal, mollokkal, aztán irány a Hársfa. Bíz'isten mennék én vele. Részvétel úgy kezdődik mindenben: elhatározni, ezzennel kimaradunk. Egyeseknek az lesz amit akarnak, a többieknek meg az amire vágynak. E kettőt illetően nem alapfeltétel a köszönő viszony. Aki se nem akar, se nem vágyik, a Hársfába megy Mortál Bélával, kinek másodunkoka testvére baloldali középpályás volt Debrecenben, egyszeres válogatott. Azaz megismételhetetlen, mondom én, ez a közös egyszeres.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése