sebtolvaj

A postaládáknak van egy sajátos csendje, eleddig nem is vettem észre, nem tűnt fel egyáltalán, hogy egy postaláda mily hallgatag is tud lenni. Aztán sajnálni kezdtem őt, magamba engedtem a csendjét. Így mondtam akkor magamban, hogy a csendjét, de magányára gondoltam. Egy nagyon magányos postaládát, azt tessék most ide elképzelni. Semmi pénzért nem lennék postaláda. Mondanom sem kell. Ha az akarnék lenni, akkor meg nem lehetne azt se valamiért. Jó lovon ülök talán, de rosszra teszek.