sebtolvaj

Smack, crack, bushwhacked.
Tie another one to the racks, baby.
Hey kids, rock and roll.
Nobody tells you where to go, baby.

What if I ride? What if you walk?
What if you rock around the clock?
Tick-tock. Tick-tock.
What if you did? What if you walk?
What if you tried to get off, baby?

Hey, kids, where are you?
Nobody tells you what to do, baby.
Hey kids, shake a leg.
Maybe you're crazy in the head, baby.

Maybe you did. Maybe you walked.
Maybe you rocked around the clock.
Tick-tock. Tick-tock.
Maybe I ride. Maybe you walk.
Maybe I drive to get off, baby.

(Én ezen ifjonti koromban, egy fiatalembver nyegleségével siklottam túl, könnyeden, ahogy egy nyegle fiatalember csak tud, aztán tessék)
Most meg megvénhedve, felvagyok háborodva, hogy helyettem, (nélkülem), ne kérdezzen és mondjon senki ilyeneket.
Persze, azok más idők voltak.
Persze, akkor lehet, hogy semmi sem volt. Lehet, hogy én sem.
Csak váratlanul ért. Nem számítottam én erre. Magamra.