Ma elkezdődött valami, talán egy mondat, vagy talán csak egy ének, vagy egy olyan sóhaj, ami nem érhet majd véget.
A kert kapun rozsdás zsanér, nyikorog, de nem kell a gépzsír, na ugyan, hogy jön ez ide?
Egyszerűen nem ellenkezem, hagyom , nézem, ahogy a szavak birtokba vesznek.
Úgy, ahogy ismeretlen vesz birtokba ismeretlent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése