sebtolvaj

Van egy város, és van benne egy hegy, egy biztos kézzel, (nem ám hányvetien) odakent hegy is benne, és a hegyen van egy ház. Teli van ablakokkal, ajtókkal, nyílászárókkal. Olyan is mint egy nagy, feketelyuk. Reggel kitárja a Pest ördöge az ablakokat, ajtókat, számszerint nem tudni hányat, de 37-nél többet, 69-nél meg kevesebbet, aztán lehet tudni hogy ez este majd megfordul, és akkor be lesz minden zárva, és lesz majd nagy csendesség, mind az élőben és a holtban, gyerekben, férfiben, vagy a kettő között, csak félúton. Ott. És hallgatás lesz, és csak könnyű pesti sértés, még ragtapaszra se méltó, mondaná, ki felületes szemlélő. Van egy test, képzeljük el, hogy van. Tele ablakokkal, be van állványozva, éppen hogy fülig, ameddig az emberek megszerelmesedni szoktak, könnyű nyári illatokban. Olyan mint a fekete lyuk, inverz égitest.Égipest.Gépipest...mozgólépcső, persze, ahogy a végén a fényes fésű, elrendezi, minden léptünkből a bogot, s akkor állhatunk a szélben, mely kitép fejből minden gondolatot, és nem akar arra gondolni: "ekkor nem voltam itt,hogy akkor sem voltam ott". Van egy város (nincsen), namégeccer...van egy városnak a hiánya, nem hiányzó város, nem így értem, egy város amiben a hiány a főbérlő, és málik a vakolat, és kopott a lépcső, rozsdás a korlát, és nővérek adnak vakhitekből repetát. Ahol nem sípol neon, és aki odavaló: az renegát. Van egy hely.Képzeljük el. Optikai teória. Ember jár benne, két zsák van a kezében, az egyikbe a nevetéseket teszi, a másikba a sírásokat. Mindenhogy nehéz. Ugye, Pest, Vér.