Van egy seb. Pontosabban lett. Még csak nem is az enyém. Közöm van hozzá, úgy mondanám. Belekeveredtem, mint ahogy szoktam én az ilyen mészárosmunkákba rendesen. Más sebével más. Jobban kiigazodom, könnyebben szintetizálom azzá, ami. Talán fáj is, nem tudom. Mint ahogy azt sem tudom, hogy honnan van az erő az elviseléséhez. Mert, hogy mindent elviselni kell. Viselni kell. Egyedül a hiányt az kell szenvedni csak, az nem viselhető.
Pár napra divatba jött a semmi, úri huncut vagyok ki nem hagynám sehogyan, ebből is kiveszem a részem. Jut is marad is. Marad is. Még egy ragaszkodás. Kapaszkodni abba, ahonnan el...., talán. Parancsra tesz, kiszámít, latol, ötöl-hatol. Remélem ez, az a mostani majd jól beforr, nem kezdi ki semmi sem, a többivel meg valami lesz majd, ha van egyáltalán valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése