sebtolvaj

Meglepődtem magamon,
holott nincsen semmi ami meglep,
hízelgek egy kicsit magamnak,
ha kell árnyat is vetek,
vagy épp szárnyat bontok,
narancsszín boríték helyett,
nem áltatom magamat önmagammal,
térdig ér a látszat, a fű nyirkos,
szememben szépszemű gyilkosok,
reggel a párnán a ráncot ott felejtem,
poharamba bort, vagy mérget töltök
és azt hiszem, egyszer csak elejtem.