sebtolvaj

Hogy rohan az idő. Hogy ezt meg honnan tudom? Sehonnan. Csak érzem. Valahogy úgy, hogy kifordít mindent, ki-kit magából is, ahogy ekevas fordít ki rögből csontot, követ. Persze rásegítenek az egyre fakóbb és nagybeteg őszi fények, mert végsősoron az emlékezet lapjain az volna a tenta. Ez a fény. Ez a micsoda fény. Ez a többet itt ne lássam. Volt persze vicc is, meg tréfa, hogy én Ló Elek volnék, és van hogy az ember azt kívánja, ha már szeretni kell az legalább távolról legyen. Mondja is ezt valaki, hogy: soha nem lennék olyan klub tagja, aki a tagjai közé fogad. Hozzáteszi, ne értsük félre, és nem is értjük, nem értem: nőkről volna szó. Így hát a fény. A függöny szépenn hullámzik, (raffolva vagyon) és a barna reluxán át,(mely félárbócon) - anyám szóhasználata szerint-, szépen tagozódik, hullámzik által a fény. Nem nehéz tehát azt gondolni, az idő rohan. Magyarul lehet a legjobban félregondolni és félrebeszélni is. Írtam is én ezt már valahogy, hogy félre nem kezdünk mondatot, igaz akkor az alakilag is más volt és mást is jelentett. A hát kétértelmű szó. A hát, az elég egyértelmű. Játszik tehát, éppen úgy mint a függönyön a fények, a tavalyról itt maradtak. Verődik e vissza némi sugár, onnan ahonnan várnám? Mert meghatározott sugaraink vannak, melyekre, hol bevallottan hol szégyenkezve áhítani merünk. Van az a város amiben a hegy van, és van a hegy ahol a hát van. Beesési szögeket számítani és egybeeséseket, no meg + az evidenciák. Az ősz matematikája és üres a leckekönyv. Megint véget ért egy Évad. Sok ürességben a díszítő sorok. Titkosírás, a titka sírás. Nem számol velem. Ilyen a matematika. Nem vagyunk (jó) viszonyban.
Legyenek e telefonok, vagy rögeszmékből jobb e, ha egy sarkot telefonok? A pók hasonlat egyébként nagyon is talált, mondva volt ez egykoron, arról nem esett szó, hogy ki gabalyodjék bele, ha már van az a háló. Nagylelkűen mondhatnám azt, hogy feltettem a kezem, ha már más nem akadt, de nem. Úgy értem, tényleg nem akadt más, de én sem akartam akadni, pontosabban, folyton ismételni, még akkor sem, ha történetesen igaznak fogadom el azt az állítást, hogy ez volna a tudás anyja. Különben is, anya csak egy van. Néha az is sok. Néha meg kevés. Nem számolok utána. A pap a a megkeresztelésemkor azt mondta: jó hangja van, kántor lesz belőle. Tévedett, tántor lett.