Egyébként tegnap óta vénhedtem meg. Tegnap még pionyír voltam. De már megint a nők. Most épp Monica Ramos karmol ráncokat az arcomra. Hagyon neki. Svéd. Mint az asztal. Egyébként meg hárfázik. Szóval valószínű, hogy tökéletes. A honlapján megnéztem a képeket, jóindulattal is azt mondhatom, hogy egy érdekes arcú nő, többet erről nam akarok (akarhatok) mondani. A helyzetet súlyosbítja a predeepforestes hatás meg a tüc tüc dob, de mindegy, mondják azt is rá, hogy olyan divat zenének hat. Hát a végén még divatba jövök- röhög az ego-m. Azért egy öregeknek pont jó. Pontosan megtudom mondani, hogy mi tetszik ebben, a kicsit túlporcukrozott dallampalacsintában (mégse gundel)/az ki?/. A töltelék. Pontosabban a Deep Silence címűben. A hárfával is olyan prehisztorikus (vagy prehisztérikus) a viszony, hogy a gyermekkormoból megmaradt Ablakzsiráf lapfoszlányinak egyik oldalán a hárfa van bejelölve. Lehet, hogy fogom magam és elkezdek egyszer csak járni egy hárfával, aztán meg ha minden jól megy elveszem feleségül, vagy hozzám jön. Egy zenekari árokban fogunk lakni, este, lehúzott fejjel, csendesen vacsorázunk,desszertnek csodálatos mandarint, hogy ne zavarjuk Wagnert. Néha, elég férjesen (kisgatyában) kiszólnék azért, hogy mi a helyzet Wagner úr? - jelezve a forradalom permanens, akár mi, én meg a hárfa, vagy a hárfa meg én. Ütött kopott utódokat nemzenénk, néhol ragtapasszal fednénk el a sérüléseket, az anyosóm azt mondaná ( egy bazi nagy versenyzongora), tiszta anyja, az én anyám (triangulum), csak csengetne egy kicsit. Álmában.
Aztán rázendítenénk - B C | D# F D# F G# G | D# F D# F G G# | G# B G# B C# C | B C B C C# D# | D#' F' D#' F' G#' G'| D#' F' D#' F' G' G#' | G#' B' G#' B' C#' C' | B' C' B' C' C#' D#' - a töltelékre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése